Mennyibe kerül egy prémkabát?
Egyetlen bundához felhasznált állat-életek:
18 róka
vagy 150 csincsilla
vagy 40 oposszum,
12 kutya
vagy
36 perzsabárány
vagy 80 coboly,
60 nyérc
vagy 20 vidra
vagy 400 mókus,
8
fóka
vagy 15 ocelot
vagy 30 nutria
Bundánk előző élete
A plakáton gyönyörű prémes állat. Mellbe vág a szöveg. „Hagyd meg a bundámat, nekem csak ez az
egy van, és ettől függ az életem!” Egy másik képen kölyökarcú kisróka kérdezi az embergyereket: „A te anyukádnak
van szőrmebundája? Az enyém az életét adta érte.”
Láttam egy filmet: Fűrészes fogú lábcsapdát rejt az avar. Vadmacska lépdel felé, megszólalásig olyan,
mint az otthoni cirmos. Egy csattanás, a macska felsikít, majd torka szakadtából ordít a fájdalomtól. Órák múltán is szinte
zokog: érzékeny, apró mancsa becsípve a vas fogai között.
Változik a kép: hódok, nutriák, mosómedvék, rókák, csincsillák és alig totyogó kicsinyeik, sőt őzek,
madarak, elkóborló háziállatok élik át ugyanezt. Orruk, lábuk szétroncsolva, iszonyú kínban és pánikban, vinnyogva és üvöltve
próbálják kiszabadítani magukat, újra és újra megkísérelve a lehetetlent. Foguk beletörik a vasba, néhányan lerágják a lábukat,
csakhogy szabaduljanak. Ők lassú, kínos halállal pusztulnak el vérmérgezésben, vagy nyomorékon vegetálnak még egy ideig.
A vérnyomokat követve a prémvadász mindenképpen megtalálja őket. Előfordul, hogy a csapdában rekedtek ragadozók
áldozataivá válnak, vagy nagy fájdalomban, étlen, szomjan kínlódnak, míg néhány nap vagy hét után rájuk akadnak és megfojtják
vagy agyonütik őket.
A szőrmeipar 100 millió állatot használ fel évente. Felét csapdában fogják el, felét tenyésztik.
A hurokcsapdákban hosszú, fulladásos halált halnak a mókusok és a nyulak.
A fullasztócsapda víz alatt működik. Lassú és fájdalmas halált okoz. A hód például 11 perces haláltusát
vív.
A csapdával elejtetteknek csak az egynegyedét tudják felhasználni, a többit félrehajítják. Az amatőr
vadászok is fölöslegesen pusztítják el vagy nyomorítják meg a lelőtt vadnak az 1/3-át. Sokszor még élnek az állatok,
mikor lehúzzák róluk szép, bundás bőrüket, hogy mi hordjuk őket tovább.
Prémesállat farmok
Miután a divat jó néhány prémes állatfajt a kihalás szélére sodort,
nemkülönben a csapdázás miatti általános felháborodás okán, tenyészteni kezdték őket. 50 millió állatot ölnek meg évente
az ún. prémfarmokon. Itt, csakúgy, mint a mezőgazdaság nagyüzemeiben, a szabadságra teremtett, több négyzetkilométeres
territóriumú állatok élettere akkora, mint ők maguk.
A magányos természetűek számára, mint amilyen a róka vagy a nyérc, óriási stressz elviselni a többiek
közelségét. Az ürülék szaga is ingerli az állatokat, hiszen a természetben elássák, vagy elhagyják a beszennyezett területet.
E farmokat félreeső helyeken létesítik, szögesdrótokkal, kutyákkal és fegyveres őrökkel védik, erősen titkolván,
mi folyik a falak mögött.
Az állatok dróthálón élnek, almot nem használnak, így a kihulló, felhalmozódó ürülék erősen szennyezi
a talajt és a vizeket.
Európában egyre szigorúbb törvények szabályozzák az állatfarmok üzemelését, így egyre kevesebb profitot hoznak.
Annál is inkább, mert sok nagyvárosban a szőrme kimegy a divatból, viselőit, lenézik és megvetik, barlanglakó ősembernek
nézik.
A prémipar tehát az elmaradt szemléletű Kelet-Európában, sajnos nálunk is piacra talál. Reméljük nem
sokáig: a fémcsapda használata ma is tilos, mégis használják szüntelenül.
Hogyan élnek, amíg élnek?
Csincsilla:
A mókushoz hasonlító, 30 cm-es állatkák kedvesek, könnyen szelídíthetők. Miután
a bundájukért szinte teljesen kipusztították őket, a bámulatos ügyességgel ugró, kúszó állatokat szűk ketrecekbe
zsúfolva, mesterségesen tenyésztik.
A szülést követő napon a hímet elektrosokkal ondó leadására késztetik, és a hormonálisan manipulált nőstényt
ismét megtermékenyítik.
A kölyköknek 8-10 hónapos korukban eltörik a nyakcsigolyájukat vagy kloroform gőzben fuldokoltatva túlaltatják
őket. Óvatosan, még melegen megnyúzzák, 50 kis csincsillából készítenek egy bundát. .Az igen drága bunda csak teljesen
száraz időben hordható, mert nedvesség hatására a prém összecsomósodik. Megkérdezték a tenyésztőket, vajon nem sajnálják-e
ezeket a bájos állatkákat? „Nem szabad a szemükbe nézni” — mondták — ők tudják, miért.
Nutria:
A nutria 1 m hosszú, kitűnő úszó, fészkét a vízben vagy a parton készíti. A vízi
környezethez szokott nutria szőrtelen, úszóhártyás lába sokszor megfagy, a ketrec fémrácsain és a gennyesedő, üszkös
sebekbe belepusztul.
Hathónapos korukban érett a prémjük. Bunkókkal fejbe verik őket, így a koponyájuk betörik, orrukból,
szájukból ömlik a vér, de a bunda nem sérül meg. Ezután orrukat bevágják és lábuknál fogva felakasztják és elvéreztetik őket.
30 ilyen „ép” állat kell egy kabáthoz.
Nyúl:
A nyulakat húsukért és bundájukért is tenyésztik. Ezrével zsúfolják be őket négy emeletes
battéria ketrecekbe. A tenyészanyák évente nyolcszor 9-12 ivadékot fialnak a dróthálóra, míg teljesen ki nem merülnek. Akkor
a sok ezer kisnyúllal együtt teherautóra rakják őket és néha többszáz kilométert utaznak a vágóhídig. Például Magyarországról
Olaszországba. A bundákat a kiselejtezett tenyésznyulakból készítik.
Nyérc:
Egy-két kg-os, 50 cm-es, kecses, szép állat, rokonait, a kutyát és a macskát otthonainkban
dédelgetjük.
A vizek partján élő, kitűnően úszó állatot ma már vízmedence nélkül tartják, csakúgy, mint
a nutriákat. A vizes közeghez alkalmazkodott lábuk fájdalmas gyulladásba jön a dróthálón. Idegesen szaladgálnak a ketrec két
oldala között, majd középen megállva egy pillanatra felágaskodnak. Ezt nevezik a költői lelkületű tenyésztők
a „nyércek táncának”.
Természetellenes táplálékuk zöme a magas tápértékű szója. A pépes halmokat a ketrec rácsára kenik fel,
hidegben fagyálló anyagot is kevernek hozzá. Az állatok nyelve odafagy a rácshoz.
A kívánt színárnyalat eléréséért mutációkat tenyésztenek ki, melyek nyomorékon, süketen kínlódnak halálukig.
A hím nyércet éheztetéssel bírják rá a párosodásra. A kölyköket az anyák idegesen hurcolják ide-oda vagy halálra marják őket.
Betegségeiket nem kezelik, hiszen egyetlen szempont a bunda épsége.
Hathónapos korukra a nyércek megérettek az erőszakos halálra. A kisebbeknek a tenyésztő eltöri a
nyakcsigolyáját, a többit egy ládában zsúfolja össze. Hallani állatok sikoltozását és a zajt, ahogy nekimennek a láda falának,
mielőtt a kipufogó gáztól megfulladnak. A haláltusa 30 percig is eltart. A bundát 30-60 kölyökből készítik.
Róka:
Nehezen tűri a fogságot. Még a dróthálót is átrágja vagy a talajt kiássa maga alatt,
csakhogy szabadulhasson.
A hím párzási kedvét mesterségesen mozdítják elő éheztetéssel, utánozva a természetben hetekig udvarló
róka súlyveszteségét. A hidegben sokuk éhen pusztul, a bundájuk viszont szép, vastag lesz. A nőstény optimális termékenyülésének
az időpontját, a hüvelyéből vett váladék vizsgálatával állapítják meg. A naponta többszáz állaton végzett, sietős
beavatkozás során számos nősténynek átdöfik a hüvelyét a fémpálcával, mivel nem állatorvos végzi a vizsgálatot.
Az újszülött kisrókák 60 %-a elpusztul, az anyák pedig félelmi pszichózisukban megölik kölykeiket. A kannibalizmus
is egyre gyakoribb, a szűk ketrecben az állatok egymásra támadnak. Érdemes felfigyelni az előbbi két jelenség általános
törvényszerűségére, mely a kényszerű emberi együttélés során is megnyilvánulhat.
A szoptatás után a legyengült anyát felerősítik és ismét bevetik a szaporodás körforgásába. Hat évig
működtetik ezeket a reprodukciós gépként kezelt szerencsétlen nőstényeket, kis, drótrácsos ketreceikben.
A héthónapos kisróka „megérett a prémezésre”. Mikor a fogókampóval benyúlnak a ketrecbe, félelmében
sikítva próbál menekülni, de a kampó összeszorítja a nyakát, és két ember kihúzza a ketrecből. Egy kosár alakú elektródát
kapcsolnak a szája köré, egy másikat a végbélbe döfnek és áramot vezetnek a testébe. A bunda 18 kis Vuk életébe kerül. Csak
a tenyészetekben évi 2,5 millió rókát ölnek meg világszerte.
Svájcban 1981 óta a prémes állatok esetében a fajnak megfelelő tartási körülményeket írnak elő,
melynek eredményeképpen Svájcban nincsenek prémesállat farmok.
Perzsa:
A karakül juhanyától elveszik 3-10 napos báránykáit és lassan, kábítás nélkül megölik őket. 35 kis állatból
készítenek egy bundát.
Breitschwanz perzsa:
Még vékonyabb és finomabb, mint a fent említett, hiszen az elvéreztetett anyajuhból
emelik ki a még éretlen magzatokat vagy az 1-2 napos kisbárányok bőréből varrják. Egyes vidékeken veréssel és rugdosással
idézik elő a koraszülést, így az anyaállat ismét fedeztethetővé válik.
Fóka vagy szil:
A bársonyos prémet nyolc fóka viselte egykoron. A partokon ezrével verik agyon a
szelíd, gyanútlan állatokat és még melegen megnyúzzák, mert a megdermedt bőr már nehezen húzható le. A megszigonyozott
állatok közül sokan megfulladnak mielőtt zsákmánnyá válnának. A fehér fókabébiket mintegy háromhetesen ölik meg.
Farkas:
Többnyire németjuhászkutyák gereznájából készítik, 12 kutyából (!) lesz
egy kabát.
Kutya:
A csau-csau, kuvasz, bernáthegyi és a spicc gereznája különösen alkalmas prém készítésére.
A „gae farkas” vagy gae-bunda koreai nyelven kutyát jelent. Kínában és Koreában a kutyák ugyanúgy kínlódnak szűk
ketreceikben, mint a többi prémes állat. Amikor itt az ideje, összeroppantják a mellkasukat vagy dróthurokkal megfojtják őket.
A haláltusa hosszú percekig tart. A gae-bunda a nagyáruházak egyik olcsó slágere.
Olykor, mikor nőtársaim élvezettel válogatnak a kutyabundák között, rémlátomásként villan elém: félek,
szembejön velem az utcán ellopott és elsiratott hűséges társam földi maradványa egy hölgy vállán...
[allatvedo.zug.hu]
