Make your own free website on Tripod.com

A bunda

Home
Rólunk
Felhívások, infok
A menhely
Tagság
Örökbefogadás
Mit tegyél ha kóbor állatot találsz?
Gazdira váró állataink
Sikersztori
Állatkínzás
Állatkísérletek
A bunda
Kíméletes vásárlás
Az ivartalanításról
Elveszett állatok
Archív szoba
Bloggolunk..
Szponzoraink
Érdekességek, tudnivalók

Mennyibe kerül egy prémkabát?

Egyetlen bundához felhasznált állat-életek:

18 róka
 vagy 150 csincsilla
 vagy 40 oposszum,
 
12 kutya
 vagy 36 perzsabárány
 vagy 80 coboly,
 
60 nyérc
 vagy 20 vidra
 vagy 400 mókus,
 
8 fóka
 vagy 15 ocelot
 vagy 30 nutria

 
Bundánk előző élete
A plakáton gyönyörű prémes állat. Mellbe vág a szöveg. „Hagyd meg a bundámat, nekem csak ez az egy van, és ettől függ az életem!” Egy másik képen kölyökarcú kisróka kérdezi az embergyereket: „A te anyukádnak van szőrmebundája? Az enyém az életét adta érte.”
 
Láttam egy filmet: Fűrészes fogú lábcsapdát rejt az avar. Vadmacska lépdel felé, megszólalásig olyan, mint az otthoni cirmos. Egy csattanás, a macska felsikít, majd torka szakadtából ordít a fájdalomtól. Órák múltán is szinte zokog: érzékeny, apró mancsa becsípve a vas fogai között.
 
Változik a kép: hódok, nutriák, mosómedvék, rókák, csincsillák és alig totyogó kicsinyeik, sőt őzek, madarak, elkóborló háziállatok élik át ugyanezt. Orruk, lábuk szétroncsolva, iszonyú kínban és pánikban, vinnyogva és üvöltve próbálják kiszabadítani magukat, újra és újra megkísérelve a lehetetlent. Foguk beletörik a vasba, néhányan lerágják a lábukat, csakhogy szabaduljanak. Ők lassú, kínos halállal pusztulnak el vérmérgezésben, vagy nyomorékon vegetálnak még egy ideig. A vérnyomokat követve a prémvadász mindenképpen megtalálja őket. Előfordul, hogy a csapdában rekedtek ragadozók áldozataivá válnak, vagy nagy fájdalomban, étlen, szomjan kínlódnak, míg néhány nap vagy hét után rájuk akadnak és megfojtják vagy agyonütik őket.
 
A szőrmeipar 100 millió állatot használ fel évente. Felét csapdában fogják el, felét tenyésztik.
A hurokcsapdákban hosszú, fulladásos halált halnak a mókusok és a nyulak.
A fullasztócsapda víz alatt működik. Lassú és fájdalmas halált okoz. A hód például 11 perces haláltusát vív.
 
A csapdával elejtetteknek csak az egynegyedét tudják felhasználni, a többit félrehajítják. Az amatőr vadászok is fölöslegesen pusztítják el vagy nyomorítják meg a lelőtt vadnak az 1/3-át. Sokszor még élnek az állatok, mikor lehúzzák róluk szép, bundás bőrüket, hogy mi hordjuk őket tovább.
 
Prémesállat farmok
Miután a divat jó néhány prémes állatfajt a kihalás szélére sodort, nemkülönben a csapdázás miatti általános felháborodás okán, tenyészteni kezdték őket. 50 millió állatot ölnek meg évente az ún. prémfarmokon. Itt, csakúgy, mint a mezőgazdaság nagyüzemeiben, a szabadságra teremtett, több négyzetkilométeres territóriumú állatok élettere akkora, mint ők maguk.
 
A magányos természetűek számára, mint amilyen a róka vagy a nyérc, óriási stressz elviselni a többiek közelségét. Az ürülék szaga is ingerli az állatokat, hiszen a természetben elássák, vagy elhagyják a beszennyezett területet. E farmokat félreeső helyeken létesítik, szögesdrótokkal, kutyákkal és fegyveres őrökkel védik, erősen titkolván, mi folyik a falak mögött.
 
Az állatok dróthálón élnek, almot nem használnak, így a kihulló, felhalmozódó ürülék erősen szennyezi a talajt és a vizeket.
Európában egyre szigorúbb törvények szabályozzák az állatfarmok üzemelését, így egyre kevesebb profitot hoznak. Annál is inkább, mert sok nagyvárosban a szőrme kimegy a divatból, viselőit, lenézik és megvetik, barlanglakó ősembernek nézik.
A prémipar tehát az elmaradt szemléletű Kelet-Európában, sajnos nálunk is piacra talál. Reméljük nem sokáig: a fémcsapda használata ma is tilos, mégis használják szüntelenül.
 
Hogyan élnek, amíg élnek?

Csincsilla:
A mókushoz hasonlító, 30 cm-es állatkák kedvesek, könnyen szelídíthetők. Miután a bundájukért szinte teljesen kipusztították őket, a bámulatos ügyességgel ugró, kúszó állatokat szűk ketrecekbe zsúfolva, mesterségesen tenyésztik.
A szülést követő napon a hímet elektrosokkal ondó leadására késztetik, és a hormonálisan manipulált nőstényt ismét megtermékenyítik.
A kölyköknek 8-10 hónapos korukban eltörik a nyakcsigolyájukat vagy kloroform gőzben fuldokoltatva túlaltatják őket. Óvatosan, még melegen megnyúzzák, 50 kis csincsillából készítenek egy bundát. .Az igen drága bunda csak teljesen száraz időben hordható, mert nedvesség hatására a prém összecsomósodik. Megkérdezték a tenyésztőket, vajon nem sajnálják-e ezeket a bájos állatkákat? „Nem szabad a szemükbe nézni” — mondták — ők tudják, miért.
 
Nutria:
A nutria 1 m hosszú, kitűnő úszó, fészkét a vízben vagy a parton készíti. A vízi környezethez szokott nutria szőrtelen, úszóhártyás lába sokszor megfagy, a ketrec fémrácsain és a gennyesedő, üszkös sebekbe belepusztul.
Hathónapos korukban érett a prémjük. Bunkókkal fejbe verik őket, így a koponyájuk betörik, orrukból, szájukból ömlik a vér, de a bunda nem sérül meg. Ezután orrukat bevágják és lábuknál fogva felakasztják és elvéreztetik őket. 30 ilyen „ép” állat kell egy kabáthoz.
 
Nyúl:
A nyulakat húsukért és bundájukért is tenyésztik. Ezrével zsúfolják be őket négy emeletes battéria ketrecekbe. A tenyészanyák évente nyolcszor 9-12 ivadékot fialnak a dróthálóra, míg teljesen ki nem merülnek. Akkor a sok ezer kisnyúllal együtt teherautóra rakják őket és néha többszáz kilométert utaznak a vágóhídig. Például Magyarországról Olaszországba. A bundákat a kiselejtezett tenyésznyulakból készítik.
 
Nyérc:
Egy-két kg-os, 50 cm-es, kecses, szép állat, rokonait, a kutyát és a macskát otthonainkban dédelgetjük.
A vizek partján élő, kitűnően úszó állatot ma már vízmedence nélkül tartják, csakúgy, mint a nutriákat. A vizes közeghez alkalmazkodott lábuk fájdalmas gyulladásba jön a dróthálón. Idegesen szaladgálnak a ketrec két oldala között, majd középen megállva egy pillanatra felágaskodnak. Ezt nevezik a költői lelkületű tenyésztők a „nyércek táncának”.
Természetellenes táplálékuk zöme a magas tápértékű szója. A pépes halmokat a ketrec rácsára kenik fel, hidegben fagyálló anyagot is kevernek hozzá. Az állatok nyelve odafagy a rácshoz.
A kívánt színárnyalat eléréséért mutációkat tenyésztenek ki, melyek nyomorékon, süketen kínlódnak halálukig. A hím nyércet éheztetéssel bírják rá a párosodásra. A kölyköket az anyák idegesen hurcolják ide-oda vagy halálra marják őket. Betegségeiket nem kezelik, hiszen egyetlen szempont a bunda épsége.
Hathónapos korukra a nyércek megérettek az erőszakos halálra. A kisebbeknek a tenyésztő eltöri a nyakcsigolyáját, a többit egy ládában zsúfolja össze. Hallani állatok sikoltozását és a zajt, ahogy nekimennek a láda falának, mielőtt a kipufogó gáztól megfulladnak. A haláltusa 30 percig is eltart. A bundát 30-60 kölyökből készítik.
 
Róka:
Nehezen tűri a fogságot. Még a dróthálót is átrágja vagy a talajt kiássa maga alatt, csakhogy szabadulhasson.
A hím párzási kedvét mesterségesen mozdítják elő éheztetéssel, utánozva a természetben hetekig udvarló róka súlyveszteségét. A hidegben sokuk éhen pusztul, a bundájuk viszont szép, vastag lesz. A nőstény optimális termékenyülésének az időpontját, a hüvelyéből vett váladék vizsgálatával állapítják meg. A naponta többszáz állaton végzett, sietős beavatkozás során számos nősténynek átdöfik a hüvelyét a fémpálcával, mivel nem állatorvos végzi a vizsgálatot.
Az újszülött kisrókák 60 %-a elpusztul, az anyák pedig félelmi pszichózisukban megölik kölykeiket. A kannibalizmus is egyre gyakoribb, a szűk ketrecben az állatok egymásra támadnak. Érdemes felfigyelni az előbbi két jelenség általános törvényszerűségére, mely a kényszerű emberi együttélés során is megnyilvánulhat.
A szoptatás után a legyengült anyát felerősítik és ismét bevetik a szaporodás körforgásába. Hat évig működtetik ezeket a reprodukciós gépként kezelt szerencsétlen nőstényeket, kis, drótrácsos ketreceikben.
A héthónapos kisróka „megérett a prémezésre”. Mikor a fogókampóval benyúlnak a ketrecbe, félelmében sikítva próbál menekülni, de a kampó összeszorítja a nyakát, és két ember kihúzza a ketrecből. Egy kosár alakú elektródát kapcsolnak a szája köré, egy másikat a végbélbe döfnek és áramot vezetnek a testébe. A bunda 18 kis Vuk életébe kerül. Csak a tenyészetekben évi 2,5 millió rókát ölnek meg világszerte.
Svájcban 1981 óta a prémes állatok esetében a fajnak megfelelő tartási körülményeket írnak elő, melynek eredményeképpen Svájcban nincsenek prémesállat farmok.
 
Perzsa:
A karakül juhanyától elveszik 3-10 napos báránykáit és lassan, kábítás nélkül megölik őket. 35 kis állatból készítenek egy bundát.
 
Breitschwanz perzsa:
Még vékonyabb és finomabb, mint a fent említett, hiszen az elvéreztetett anyajuhból emelik ki a még éretlen magzatokat vagy az 1-2 napos kisbárányok bőréből varrják. Egyes vidékeken veréssel és rugdosással idézik elő a koraszülést, így az anyaállat ismét fedeztethetővé válik.
 
Fóka vagy szil:
A bársonyos prémet nyolc fóka viselte egykoron. A partokon ezrével verik agyon a szelíd, gyanútlan állatokat és még melegen megnyúzzák, mert a megdermedt bőr már nehezen húzható le. A megszigonyozott állatok közül sokan megfulladnak mielőtt zsákmánnyá válnának. A fehér fókabébiket mintegy háromhetesen ölik meg.
 
Farkas:
Többnyire németjuhászkutyák gereznájából készítik, 12 kutyából (!) lesz egy kabát.
 
Kutya:
A csau-csau, kuvasz, bernáthegyi és a spicc gereznája különösen alkalmas prém készítésére. A „gae farkas” vagy gae-bunda koreai nyelven kutyát jelent. Kínában és Koreában a kutyák ugyanúgy kínlódnak szűk ketreceikben, mint a többi prémes állat. Amikor itt az ideje, összeroppantják a mellkasukat vagy dróthurokkal megfojtják őket. A haláltusa hosszú percekig tart. A gae-bunda a nagyáruházak egyik olcsó slágere.
Olykor, mikor nőtársaim élvezettel válogatnak a kutyabundák között, rémlátomásként villan elém: félek, szembejön velem az utcán ellopott és elsiratott hűséges társam földi maradványa egy hölgy vállán...
 
[allatvedo.zug.hu]